Azonosítókkal

Azonosítókkal kapcsolatos gyakorlat az információkezelés alapelveit érinti. Azonosítónak olyan adatot nevezünk, amely egy entitást egyértelműen megkülönböztet a többitől, és amely alapján az entitás megkereshető vagy hivatkozható. Az azonosítók lehetnek számok, karakterláncok vagy hálózati hivatkozások, például URL-ek vagy DOI-k.

A legismertebb típusok közé tartoznak a helyi (lokális) azonosítók, amelyeket csak egy adott rendszer értelmez, a globálisan egyedi azonosítók (például UUID/GUID), és a tartós azonosítók, amelyek hosszú távon fennmaradnak. Speciális területeken gyakoriak például a DOI-k tudományos kiadványokhoz vagy az ORCID azonosítók kutatókhoz.

Tervezésük során fontos a stabilitás, az egyediség és az immutabilitás, hogy az azonosító hosszú időn át hivatkozható maradjon. Gyakran natural keys helyett surrogate kulcsokat alkalmaznak az adatok közötti kapcsolatok megbízhatósága érdekében. Azonosítók összerendelése (mapping) segíti az adatok különböző rendszerek közötti integrációját.

Kihívások közé tartozik a változó adatok összekapcsolása, több rendszer közötti szinergia megteremtése, adatminőség, és a személyes adatok védelme. A jó gyakorlat a nyílt standardok, dokumentáció és verziózás alkalmazása.

Példák: a relációs adatbázisok elsődleges kulcsa; DOI-k a tudományos kiadványokhoz; ORCID azonosítók a kutatókhoz; UUID-k szoftveres adatokhoz; URI-k és URL-ek webes erőforrásokhoz.