Azonosítók

Azonosítók olyan címkék vagy kódok, amelyeket arra használnak, hogy egy entitást egyértelműen meghatározzanak egy adott kontextusban. Eredményük, hogy lehetővé teszik az adatok gyors megtalálását, az entitások közötti hivatkozást és az automatizált műveletek végrehajtását.

Azonosítók lehetnek különböző típusúak. Természetes azonosítók olyan adatok, amelyek maguk az entitást jellemzik, például személyi szám vagy ISBN. Szintetikus (surrogate) azonosítók viszont olyan kódsorok, amelyeket a kapcsolatok kezelésére használnak, például auto-increment számok vagy UUID-k, és gyakran nem tükrözik a valós entitás adatait.

Globális és lokális szinten is léteznek: globális azonosítók például UUID vagy DOI; domain-specifikus azonosítók a területhez kötődnek, például ISBN vagy EAN.

Fontos tulajdonságok: egyediség, stabilitás, kontextus-irányultság; hossz, kódolásmód; és adatvédelmi szempontok. Gyakori, hogy a szintetikus azonosítókat részesítik előnyben a személyes adatok védelme érdekében.

Életciklusa magába foglalja a létrehozást, karbantartást és megsemmisítést; adatintegráció során kulcs a rekonstrukciónak.

Biztonság és adatvédelem: kerülendő, hogy érzékeny adatok legyenek közvetlenül azonosítók; alkalmaznak tokenizációt és pseudonymizációt, és korlátozzák a nyilvános megjelenítést.

Összegzés: azonosítók alapvető elemei a rendszereknek; lehetnek natív vagy szintetikus, globális vagy lokális, és támogatják az adatok azonosítását, kapcsolását és hozzáférés-vezérlését.