Anyagkorrózió

Anyagkorrózió olyan folyamatok összessége, amelyek során egy anyag – elsősorban fémek – környezeti hatásokra vagy elektrokémiai reakciók révén károsodik, elvékonyodik vagy megváltozik a szerkezete. A korrózió leggyakoribb példája a vasak és acélok rozsdásodása, amely oxigénnel és vízzel közvetlenül vagy ionos oldatban zajlik. A környezetben lévő nedvesség, sók és hőmérséklet jelentősen befolyásolják a folyamat sebességét és a korrózió kimenetelét.

A korrózió mechanizmusában gyakran elektrokémiai folyamatok játszanak szerepet: a fém felületén redoxcellák alakulnak ki, ahol az anyag oxidálódik, a redukció pedig az oldott közegben történik. Az elektrolit vezető közegként működik, és a korróziós sebességet befolyásolja a hőmérséklet, a pH, a sótartalom és a felületi állapot. Egyes fémek passzív réteget képeznek, amely mérsékli a korróziót.

Korróziófajták közé sorolható az általános (egyenletes) korrózió; a pitting korrózió, amely mélyedéseket hoz létre; a galvanikus korrózió, amikor különböző fémek között potenciálkülönbség van; a repedéses korrózió (stress corrosion cracking) és az intergranuláris korrózió, amely a szemcsehatároknál indul. A súlyosság és a gyorsaság függ a környezettől, az anyagtól és a kapcsolódó terhelésektől.

A megelőzésre törekedve különböző módszerek alkalmazhatók: anyagválasztás és ötvözés a korrózióállóság növelésére, felületvédő bevonatok és passiváló kezelések, katódos vagy galvanikus védelem, valamint a környezeti feltételek módosítása és a karbantartás ütemezése. A korrózió állapotát gyakran mérik tömegveszteséggel és elektrokémiai mérésekkel, és ennek alapján tervezik a beavatkozásokat.