önbevallások

Önbevallások olyan információk, amelyeket a vizsgált személyek maguk adnak meg magukról, külső ellenőrzés nélkül. Gyakori formái közé tartoznak a kérdőívek, interjúk, naplók és mobilalkalmazásokon gyűjtött adatok. A módszer széles körben használatos társadalomtudományi, pszichológiai és közegészségügyi kutatásokban, valamint klinikai értékelésekben.

Előnyök: költséghatékony, nagy mintákat és gyakran érzékeny vagy személyes témákat ér el. Lehetővé teszi, hogy a résztvevők saját tapasztalataikat és viselkedéseiket írják le.

Hátrányok: a válaszok torzítását okozhatja társas kíváncsiság, visszaemlékezési hibák és memóriaelhasználás. Kulturális vagy nyelvi különbségek, íráskészség és kérdésmegfogalmazás is befolyásolhatják az adatokat. Önbevallások önmagukban nem objektív mérőeszközök, és gyakran szükség van validálásra vagy triangulációra.

Módszertani szempontok: használják standardizált, validált eszközöket, biztosítják az anonimitást vagy bizalmas hozzáférést, és figyelembe veszik a hosszú távú visszaemlékezés problémáit. Az adatok minősége javítható, ha kombinálják őket objektív adatokkal vagy más módszerekkel, és gondoskodnak a hiányzó adatok kezeléséről.

Etikai vonatkozások: a személyes adatok védelme, a tájékoztatott beleegyezés és a részvétel önkéntessége alapvető.

Alkalmazási területek közé tartozik az egészségmagatartás (dohányzás, alkoholfogyasztás, étkezés, testmozgás), mentális egészség tünetei, életminőség, szexuális viselkedés és bizonyos kriminológiai kutatások.

Napjainkban olyan módszerek, mint az ecological momentary assessment, segítik a torzítások csökkentését, de az önbevallások értéke továbbra is alapvető marad a kutatásokban.