ízérzet

Az ízérzet (gustatív érzékelés) a szájüreg ízlelőbimbóiban található receptorok által érzékelt információ összessége. A legáltalánosabban elfogadott öt alapíz az édes, sós, savanyú, keserű és umami; ezeket kémiai vegyületek váltják ki, amelyeket a nyálban oldott formában érnek el a receptor sejtek. Az ízek észlelése során a nyelv felületén elhelyezkedő ízlelőbimbók típusos elrendezésben, különböző papillákban találhatók (például fungiform, circumvallate, foliate).

A receptorsejtek aktiválódása kémiai stimulussal történik, és a vezető rostok a garatidegeken (VII., IX., X. agyidegek) keresztül jutnak az agyba. Az információ a agyidegek által érintett agyidegmagokból a talamusz bizonyos magjaiba jut, onnan pedig elsősorban a lebenyek elsősorban a kéregben, például az insula és a frontális operculum területén kerül feldolgozásra. A ízérzet gyakran összekapcsolódik az illatérzékeléssel és a szájban tapasztalható textúrával/ hőmérséklettel, ami az ízélmény teljes spektrumát adja.

Az ízérzékelésre hatnak életkor, dohányzás, gyógyszerek és betegségek, valamint kulturális tényezők és személyes tapasztalatok. Zavarai közé tartozik az ízérzékelés teljes hiánya (ageusia), részleges csökkenése (hypogeusia) vagy a torzult ízélmény (diszgeúzia). Klinikai vizsgálatokkal és gustatorikus tesztekkel értékelik az ízérzékelést. Az ízérzet fontos szerepet játszik a táplálkozásban és a biztonságos étkezésben, és szorosan összefügg az étel- és élelmiszer-érzékelés más érzékleteivel.