Érzékelési

Az érzékelési kifejezés általánosan a szenzoros észlelés és az ingerek felismerésének folyamatára utal. A szó gyakran szerepel kifejezésekben, mint érzékelési rendszer, érzékelési folyamat vagy érzékelési adatok; a kontextustól függően a jelentés a térbeli, időbeli és minőségi észlelés különböző aspektusaira utalhat.

Biológiában az érzékelés az érzékszervek által végzett, külső ingerekre adott válasz mechanizmusát jelenti. A folyamat általában több lépésben történik: egy stimulus észlelése a receptorok által, a receptorok által végzett transzdukció (ingerek fizikai energiájának neurális jelre történő átalakítása), majd központi idegrendszerbe történő kódolás és a magasabb szintű feldolgozás. Az észlelés során nem csak az ingerek detektálása történik meg, hanem azok összevetése a korábbi tapasztalatokkal és a figyelem által irányított feldolgozási erőfeszítésekkel.

Az érzékelési modalitások közé tartozik a látás, hallás, tapintás, ízlelés és szaglás; ide sorolható a propriocepció és a vestibuláris rendszer is. A vizsgálatok foglalkoznak a küszöbökkel, amelyek alatt vagy felett észlelhetők a stimuli, a különböző kontextuális hatásokkal és a perceptuális torzításokkal, amelyek befolyásolhatják az észlelést.

Technológiában az érzékelés a mérőeszközök és a számítógépes feldolgozás alapja. Érzékelési rendszerek szenzorokból állnak, amelyek fizikiai mennyiségeket – fény, hang, hőmérséklet, nyomás, mozgás – alakítanak át elektromos jellé, majd ezek az adatok intelligens rendszerek által értelmezhetők és felhasználhatók. Ezek az adatok kulcsfontosságúak az automatizálásban, az IoT-ben, a robotikában és a mérnöki alkalmazásokban.