Állatfajok

Állatfajok a biológiában az együtt szaporodó egyedek olyan populációit jelentik, amelyek általában termékeny utódokat hoznak létre. A faj meghatározása több nézetet ötvöz: a biológiai fajfogalom szerint a faj olyan populációk összessége, amelyek képesek egymással párosodni és utódaik életképesek; morfológiai vagy genetikai jegyek alapján pedig különböző fajok különböző mintázatokat mutatnak. A fajképződés, a speciáció, genetikai változások és izolációs mechanizmusok révén alakul ki.

Az állatvilág rendkívül változatos, több millió leírt faj létezik. A legnagyobb csoportokat az ízeltlábúak, például bogarak és pókok, a gerincesek – halak, hüllők, kétéltűek, madarak és emlősök – alkotják. Az állatfajok élnek a föld minden övében: tengerekben, folyókban, erdőkben és sivatagokban, és kölcsönhatásban állnak egymással például táplálékláncokban, beporzásban és magterjesztésben is szerepet játszanak.

Rendszerezésük a taxonómián és a binominális nomenklatúrán alapszik. A hierarchikus rendszer szintjei a törzs (phylum), osztály (class), rend (order), család (family), nemzetség (genus) és faj (species). A fajnevet két latin szó adja meg, például Homo sapiens vagy Canis lupus. A fajnevek együtt adják a tudományos nevét a fajnak.

Védelme érdekében sok faj veszélybe került vagy kihalófélben van, főként élőhelyek elvesztése, klímaváltozás, szennyezés, túlhalászat és invazív fajok miatt. A megőrzésre törekvő programok közé tartoznak védett területek létrehozása, fenntartható gazdálkodás és visszatelepítés, nemzetközi egyezmények, például CITES és az IUCN Vörös Lista monitorozása.

Az állatfajok tanulmányozása segíti a biodiverzitás megértését és megőrzését. A kutatásokhoz terepi megfigyelések, genetikai elemzések és nagyszabású adatbázisok járulnak hozzá, továbbá a közösségi és oktatási erőfeszítések növelik a fajok fontosságának tudatosságát és a fenntartható jövő szükségességét.