volatilitását

Volatilitás a változás mértéke egy adott időszakon belül. Különböző területeken használják: a pénzügyi piacokon az eszközárak és hozamok ingadozását mérik, míg a fizikai-kémiai kontextusban a párolódásra való hajlamot és a gőznyomást jelzi. A koncepció általános lényege, hogy minél nagyobb a vagyoni értékek vagy anyagok árának ingadozása, annál magasabb a volatilitás.

Pénzügyi volatilitás: a hozamok szórása vagy logaritmikus hozamok varianciája alapján mérhető. A historikus volatilitás (HV) múltbéli adatokból számolható, míg az implicit volatilitás az opciók árazásából következik. A piacok kockázatát és árképzési dinamizmusát jellemzi, és gyakran megfigyelhető volatilitás-kategóriák, például a volatilitásindexek, mint a VIX, amelyek a jövőbeli kiszámíthatatlanságot jelzik.

Fizikai-kémiai volatilitás: a molekulák párolódási hajlama, amelyet többnyire gőznyomás és forráspont jellemez. Könnyen párolgó anyagok alacsony forrásponttal és magas gőznyomással rendelkeznek. A volatilitást befolyásolják a hőmérséklet, nyomás és összetétel közötti kölcsönhatások; gyakran mérik vagy becslik gőznyomás vagy Antoine-egyenlet segítségével.

Modellezés és alkalmazások: a volatilitás időben változó és gyakran clusterezik. A GARCH- és ARCH-típusú modellek, a sztochasztikus volatilitás-modellek és a realizált volatilitás a jövőbeli kockázat és opcióárazás becslésére szolgálnak. A volatilitás fontos kockázatkezelési és befektetési eszköz.

Korlátok: a volatilitás nem állandó, érzékeny a mintavételre és a struktúrális törésekre, ezért mindig a kontextus és az adatok minősége szerint értelmezik.