dinamizmusát

A dinamizmus a dinamika minőségének, az energiával és változással járó fejlődés és mozgás állandó jellegét jelöli. A szó eredetileg a görög dinamikosz és a magyar izmus képzőkből alakult, és a 19–20. században terjedt el tudományos és esztétikai nyelvhasználatban. A dinamizmusát gyakran a dinamizmus vagy dinamika tudományos, művészeti és közgondolkodási kontextusokban használják a jelenség folyamatos megújulását, érinthetetlen állapot helyetti folyamatosságát kifejezve.

Elterjedésének helyei és értelemkörei közé tartozik a filozófia, esztétika, irodalom- és művészettörténet, város- és társadalomtudományok. Filozófiában a dinamizmus a valóság folytonos változását, a tényezők kölcsönhatásának dinamikus jellegét hangsúlyozza, szemben a merev, statikus állapotokra való törekvésekkel. Művészetben és irodalomban a dinamizmus a formák, motívumok és narratívák változó, energikus lendületét írja le. Társadalomtudományokban a dinamizmus a társadalmi rendszerek és városok dinamikus működését, a fejlődés gyorsaságát és irányát jelölheti.

A dinamikus jelleg kifejezésére a magyar nyelvben használatos a dinamizmusát formája is, amely akkor kerül előnyben, amikor egy adott jelenség dinamikus tulajdonságát egy másik fogalomhoz viszonyítva, annak dinamikus jellegét vagy dinamizmusát tárgyalják. Ez a form gyakran fordul elő tudományos leírásokban, ahol a talaj, környezet, intézmény vagy város dinamikus működésére utalnak. Összességében a dinamizmus a változás hiteles, energia­központú megjelenítését jelenti, amely a jelenségek fejlődésének mozgatóerejét hangsúlyozza.