viszonzás

Viszonzás a társadalmi interakciók alapfogalma, amely a korábbi cselekvés visszafizetését vagy kiegyenlítését jelenti. A kifejezés a kölcsönös figyelemből, kedvességből vagy segítségnyújtásból fakadó kötelezettségérzetet írja le: a másik fél által kapott kedvességet általában viszonzással vagy egyenértékű cselekedettel köszönik meg. A viszonzás lehet pozitív (például a kapott segítség viszonzása, a bizalom erősítése) vagy negatív/kompenzáló (például egy adósság törlesztése vagy visszafogott válasz, illetve retaliáció).

Szociológiában és pszichológiában a viszonzás normája kulcsfontosságú a társas kapcsolatok stabilitásában és a kooperáció előidézésében. Az úgynevezett reciprocity elve szerint az emberek általában úgy alakítják kapcsolataikat, hogy amit kapnak, azt később viszonzással adják vissza. Klasszikus elméletek a társadalmi csere (Blau és Homans) és az Emerson felfogások alapján formálódtak. Gouldner The Norm of Reciprocity című munkája pedig rögzíti a viszonzás jellegzetes társadalmi kötelezettségét.

Kulturális és gyakorlati síkon a viszonzás hagyományoktól függően eltérő formákban jelenik meg: a gyors és pontos viszonzás, az ajándékok és kedvességek visszafizetése például a közösségekben fontos etikai norma lehet. A gazdasági vagy üzleti kontextusban a viszonzás elve hozzájárul a bizalom kiépítéséhez, és gyakran megfogalmaznak hozzá kölcsönös előnyöket vagy “quid pro quo” jellegű megállapodásokat.