villamosmérnöki

Villamosmérnöki, vagy villamosmérnöki tudomány, a mérnöki diszciplina, amely a villamos energia előállításának, továbbításának, elosztásának és hasznosításának feladatait, valamint az elektronikus eszközök és rendszerek tervezését, fejlesztését és vizsgálatát foglalja magában. A terület kiterjed a villamosenergetikára, az elektronikai és mikroelektronikai rendszerekre, az automatizálásra és vezérlésre, a távközlésre, valamint a mérnöki informatikára és a mérő- és vizsgálóműszerek alkalmazására.

Képzés és pálya. Az alapképzés általában három-négy év, és gyakran mesterszakos képzés követi. A tananyag magában foglalja a matematika, a fizika, az elektromágnesesség, az elektronika, a kör- és hálózatelmélet, a jel- és rendszerfeldolgozás, a vezérléstan és az energiarendszerek témáit. A végzettek különböző területeken dolgozhatnak, például energia-hálózatok tervezésében, elektronikai rendszerek fejlesztésében, automatizálásban, távközlésben vagy ipari mérnöki feladatokban. Hazai képzési intézmények közé tartoznak például a szakmai karok, ahol a diploma mellett gyakorlati készségeket is fejlesztenek.

Alágak és alkalmazások. Az alágak közé tartozik a villamosenergia-hálózatok tervezése és üzemeltetése, a power electronics és az energiaszabályozás, az elektronika és mikroelektronika, az automatizálás és vezérléstechnika, a távközlés és jeltechnika, valamint a mérés- és mérőrendszerek fejlesztése. Alkalmazási területei közé tartozik az energiaátvitel, megújuló energia integrációja, elektromos járművek és az intelligens rendszerek (smart grid, Ipar 4.0).

Történet és trendek. Gyökerei a 19. század végére és az elektromos hálózatok kiépítésére tehetők, később pedig a félvezetők és a digitális technológiák fejlődése alakította a szaktudást. Napjainkban a megújuló energia, a hálózati digitalizáció, az energiatárolás és az elektromos közlekedés növeli a villamosmérnökök szerepét.