történetiségének

Történetiség vagy történetisége egy jellegzetes fogalom, amely egy történet, másolathoz vagy valós esemény megítélésének, ábrázolásának történeti jellegét, hitelességét és össztörténeti kontextusát írja le. A szó a történet (történet/ history) és az -iség képző összekapcsolásából származik, a possessív formákban pedig gyakran használják a birtoklás kifejezésére, például egy mű történetiségének értékelése vagy egy esemény történetiségének vizsgálata.

A történetiség fogalma a történettudományban és a filozófiában is központi. Jelzi, hogy mennyire tükrözi egy narratíva vagy forrás a múlt valóságát, mennyire épül a történelmi kutatásokra, szövegtárgyalásokra és kontextualizált magyarázatokra. Eltérhet a történetiség szintje: lehetetlen vagy kevésbé hiteles, például amikor a fikció történelmi keretbe illesztett elemeket használ, vagy amikor a források módszertani kritikája hiányzik.

Alkalmazási területei közé tartozik a historiográfia, ahol a történetiség értékelése sorolja a források megbízhatóságát, a kronológiai összefüggéseket és a történetíró álláspontját; a filozófia és a memória- vagy irodalomtudomány, ahol a történetiség a múlt megidézésének és történet-alakításának módját vizsgálja. Gyakori problémák közé tartozik a jelenközpontú értelmezés (presentismus) és az anachronizmus, amelyek torzíthatják a múlt történetiségét.

Összességében a történetiség fogalma azt a minőséget írja le, hogy mennyire hiteles, összefüggő és a múlt állapotait tükröző egy narratíva vagy értelmezés.