történetiség

Történetiség a magyar nyelvben olyan fogalom, amely több szinten is használatos: a narratív teóriában a szöveg vagy beszéd elbeszélésességét, történetiséget jelöli, míg történetfilozófiai vagy történetírási kontextusban a történelmi események történetként való bemutatásának minőségére utal. A szó eredete a történet vagy történetiség szógyökéből származik, az -iség képző pedig a minőség vagy volta kifejezésére szolgál, tehát a történetiség a történetieség vagy történetiségesség minőségét fejezi ki.

Az irodalomtudományban a történetiség elsősorban a narratív szerkezethez kötődik: hogyan rendeződik események kronológiában, miként alakul ki a cselekmény, milyen ok-okozati viszonyok, motivációk, beszélőpontok és nézőpontok formálják a történetet. A történetiség mértéke megadhatja, hogy egy mű mennyire tekinti összefüggő, értelmezhető narratívának az eseményeket, és hogyan működik a jelennel való viszony, a lassítás vagy gyorsítás, a visszatekintés vagy előretekintés.

A historiográfiában a történetiség a források történetivé válásának vagy történelmi narrációba rendezésének kérdését érinti: mennyire követi egy beszámoló a tényszerűséget és mennyire alakítja azt elbeszéléssé, értelmezéssé. A koncepció gyakran felveti a vita kérdését, hogy a történetek both megkönnyítik a megértést, és ugyanakkor torzíthatják a valóság egyes aspektusait.

Összegzésként a történetiség a narratív minőség és a történelmi elbeszélés közötti árnyalatokat fogja össze, és fontos mérőszám a szövegek értelmezésében, stílusban és historiográfiában egyaránt.