tengerfenéki

A tengerfenék, vagy tengerfenéki felszín, a tengerek víz alatti földfelszíne. A partvidéktől a nyílt tengeren át a mélyebb öblökig terjed, és főbb topográfiai egységei között megtalálható a kontinentalis polc, a kontinentalis lejtő, a kontinentalis emelkedés, a mélytengeri síkság és időnként az óceáni árkok. A lerakódási mintázatot és a felszín alatti formákat a tengeri üledékek és a tektonikus mozgások alakítják.

Üledék és összetétel: A tengerfenéken található üledékek jelentős része terrigén eredetű, vagyis a szárazföldi forrásokból szállított törmelék. Biogén üledékeket az élőlények maradványai, például mész- és kovaszemcsék alkotják. A lerakódás típusa és vastagsága mélységtől és helytől függően változik: a polcokon durvább szemcsék halmozódnak, a mélyebb részeken pedig finomabb anyagok és biogén mészvázak gyülekeznek. A lerakódást befolyásolják az árak, áramlatok és a törések.

Élővilág és ökoszisztéma: A bentikus közösségek alkalmazkodnak a nagy nyomáshoz és a sötétséghez, gyakran alacsony tápanyaghoz. Szereplők közé tartoznak például rákok, kagylók, puhatestűek, tengeri uborkák és különféle mikroorganizmusok. Hidrotermális kürtők és hideg szivárgások környékén speciális ökoszisztémák alakulnak ki, ahol kémiai energiaforrások táplálják az élővilágot.

Kutatás és jelentőség: A tengerfenék feltérképezése többféle módszerrel történik, például multibeam szonárral, fotogrammetriával és mélymerülő robotokkal (ROV). Üledékmintavételezéssel betekintést nyerünk a klíma történetébe és a tengerparti szintek változásába. Emellett a tengerfenék erőforrásai és ökológiája fontos témák a hajózás, a halászat és a földtani kutatások szempontjából.