síkság

Síkság a földrajzi terminus, amely széles, sík vagy enyhén hullámos alacsonyhátú területeket ír le. A kifejezés a sík szóból származik, és a domborzat alacsony reliefjét, nagy kiterjedésű síkvidékeket jelöl.

Magyarországon a síkság legnagyobb része az Alföld, Nagyalföld. Ez a sík terület kelet felé húzódik a Duna és a Tisza környékén, a Pannon-medencében. A táj általában alacsony reliefű, helyenként löszös lemezekből és termőtalajú rétegekből áll, amelyek a folyók lerakódásai és a kontinentalis éghajlat eredményeként alakultak ki.

Talajtani és éghajlati viszonyok: a síkság talajai közül kiemelkednek a lösz- és fekete talajú talajok; az éghajlat kontinentális, forró nyarak és hideg telek jellemzik, a csapadék mérsékelt, így a mezőgazdaság számára kedvező kiindulópontot ad.

Használat és ökológia: a síkságot nagyrészt mezőgazdasági területek foglalják el: gabonafélék, napraforgó, cukorrépa és zöldségek termelése jellemző. A természetes puszták megőrzése érdekében védett területek alakultak, például Hortobágyi Nemzeti Park a Hortobágy pusztával.

Jelentőség: az Alföld az ország egyik legfontosabb agrár régió, erős településszerkezettel; jelentős városai közé tartozik Debrecen és Szeged, amelyek gazdasági és kulturális központok is egyben. A síkság földrajzi és történeti összefüggéseket ad a magyar mezőgazdaságnak és településhálózatnak.