televíziócsatlakozások

A televíziócsatlakozások a televíziókészülék és a hozzá kapcsolt külső eszközök közötti kapcsolati felületek összességét jelentik. Ezek lehetővé teszik a kép és a hang továbbítását, illetve adott esetben adatátvitelt vagy energiaellátást is. A kapcsolatok történetileg az analóg megoldásokból indultak ki, de az utóbbi évtizedekben a digitális és vezeték nélküli megoldások dominálnak.

Főbb csatlakozási típusok

- HDMI: digitális videó- és audióátvitel, a modern televíziók alapkereke; támogatja a nagyfelbontásokat (4K/60 Hz), HDR-t, HDCP-t és gyakran ARC/eARC-et a hangszálak felé.

- RF(coax)/antennás kapcsolatok: 75 ohm kábel és F-típusú csatlakozó; hagyományos televízió- és kábel-/antennarendszerekhez használható, jelfejlesztéssel és digitális adásokkal egyre szélesebb körben.

- SCART: régebbi európai analóg kombinált csatlakozás videóhoz és hanghoz; fokozatosan kivonul a piacról.

- Kompozit video és analóg hang (RCA): sárga (video) és vörös/fehér (bal/különálló jobb) csatornák; alacsonyabb minőségű jel.

- Component (YPbPr) és S-Video: jobb analóg képminőséget kínál, főleg a régebbi HDTV-hez folyamán.

- PC-csatlakozók (VGA, DVI) és ritkán DisplayPort: számítógéppel való kapcsolathoz vagy monitorfunkcióhoz használatosak.

- USB: médialejátszásra, firmware-frissítésre vagy néha töltésre; nem minden televízióznál biztosít videólejátszást minden forrásból.

- Vezeték nélküli kapcsolatok (beépített Wi-Fi vagy külső adapterekből): streaming eszközök, mint Chromecast vagy Apple TV, valamint Bluetooth-kimenetek.

Választás és telepítés

A kapcsolatok kiválasztásánál fontos a jelszint (digitalizáció vs. analóg), a felbontás és a hangformátum támogatása, valamint a hosszú kábelezés esetén a jelminőség. Új készülékek esetén a HDMI dominál, míg régebbi eszközök vagy speciális helyzetek kibontják a szükségességét a SCART vagy kompozit portoknak. Biztonságosan és megfelelően csatlakoztatva a kábelek és adapterek biztosítják a stabil, jó minőségű képet és hangot.