televíziók

Televízióknak nevezik azokat a háztartási készülékeket, amelyek videó- és hangsávot jelenítenek meg egy képernyőn. A készülékek általában vételi egységet és kijelzőt tartalmaznak, és lehetővé teszik televíziós adások, filmek vagy egyéb tartalmak megtekintését.

Az első televíziós készülékek mechanikus vagy katódsugaras (CRT) technológiával működtek. A televíziózás széles körben elterjedt a 20. század közepétől, és a digitális átállás a 21. század elején zajlott, amikor a hagyományos adások helyére digitális vétel és online tartalmak kerültek.

Műszaki fejlődésük során a CRT-t felváltó LCD/LED és később OLED kijelzők váltak a fő technológiává. A felbontások között megtalálhatók az SD, HD, Full HD, 4K és egyre több modellen az 8K is. Az arányok jellemzően 16:9-esek, régebbi készülékek pedig 4:3-at használnak. A HDR technológiák javítják a kontrasztot és a színmélységet.

Vételi és kapcsolódási lehetőségek közé tartozik az analóg és digitális földfelszíni adás (DVB-T/T2), a kábel (DVB-C) és a műhold (DVB-S/S2), valamint az internetes streaming és alkalmazások elérhetők okos TV funkciókkal. A legtöbb televízió HDMI és USB bemenetekkel, Wi‑Fi vagy Ethernet csatlakozással érkezik.

Használat és piac: különböző méretekben és árkategóriákban kaphatók, gyakran a nappaliban központi elemei a multimédiás rendszernek, és hangrendszerrel vagy hangprojektorral bővíthetők.

Környezet és szabályozás: az energiafogyasztás és a hulladékkezelés fontos szempont a gyártásban; a modern TV-ket energiahatékony technológiákkal tervezik.