talajmechanikát

Talajmechanika, vagy geotechnikai mechanika, a mérnöki tudományok azon ága, amely a talajok fizikai és mechanikai tulajdonságainak viselkedését vizsgálja, különös tekintettel az erők, nyomások és idő hatásaira. Célja a talajok viselkedésének megértése és megbízható tervezési, kivitelezési és felügyeleti megoldások kidolgozása alapozási és földmunkai feladatokhoz.

A talajmechanika alapfogalmai közé tartozik az effektív feszültség elve, amely szerint a talajrészecskék közötti tényleges feszültséget a teljes feszültség és a víztartalom nyomása különbsége határozza meg; a Mohr–Coulomb-szilárdsági modell, amely a nyomóerő és a csúszási ellenállás összefüggését írja le; továbbá a tömörödés, ülepedés, permeabilitás és a hosszú távú deformációk vizsgálata.

Kísérleti módszerek közé tartoznak az oedométeres és a triaxial próba, a direkt csúszási vizsgálat, az Atterberg-határértékek meghatározása, a szemcseméret-eloszlás vizsgálata és a Proctor-tömörítés, valamint permeabilitási mérések.

A talajokat gyakran USCS vagy AASHTO rendszerek szerint osztályozzák: granuláris talajok (homok, kavics), kohézív talajok (agyag, iszap) és ezek keverékei. Ezek a tulajdonságok befolyásolják a tervezési javaslatokat és a kivitelezési módszereket.

Alkalmazások között szerepel az alapozás és földmunkák tervezése, mélyalapozások, földfalak és sáncok stabilitása, földalatti szerkezetek és alagutak, valamint lejtőstabilitási és terhelési problémák kezelése.

Történelem és kiemelkedő személyek: Karl Terzaghi a modern talajmechanika atyja, aki az effektív feszültség elvét és a konszolidáció elméletét kidolgozta; később Peck és más mérnökök hozzájárulása tette a területet gyakorlati tervezési tudnivalóvá.