sávirányító

A sávirányító olyan eszköz, amelyet elektronikai készülékek távolról történő működtetésére terveztek. Begépelhető parancsokat küld a vevőegység felé, amely ezt értelmezve végrehajtja a kívánt műveletet (például hangerő növelése, csatornaváltás). A magyar nyelvben gyakori a távvezérlő kifejezés is, de a sávirányító szó is használatos.

Működés és összetevők: a távirányító kis mikrovezérlő, kódoló áramkör, távadó és elem/akkumulátor. Ha IR-t használ, a jel LED-je a 38 kHz körüli modulációval bocsát ki; a vevő és dekóder a készüléken belül értelmezi a kódolt jelet. RF és vezeték nélküli technológiák esetén közvetlen vétel vagy közvetítő hálózat szükséges.

Technológiák és szabványok: a legtöbb hagyományos távirányító infravörös (IR), amelynek hatótávolsága néhány méter, és közvetlen látótávolság szükséges. RF-alapú távirányítók 433 MHz vagy 2,4 GHz sávban működnek, és falakon is átjutnak. Okostávirányítók Bluetooth, Wi‑Fi vagy Zigbee kapcsolaton keresztül kommunikálhatnak más eszközökkel; gyakori az univerzális vagy tanuló távirányító, amely más készülékek kódját is képes leolvasni.

Történelem és jövő: az első televíziós sávirányító az 1950-es években, ultrahangos technológiával jött létre, amelyet később felváltott az infravörös megoldás. A modern kutatások a hang- és gesztusi irányítás, valamint az IoT-integráció felé haladnak, hogy a tévéket és más készülékeket hang- vagy hálózati kapcsolaton keresztül vezérelhessék.