színtartósság

A színtartósság vagy színkonstancia a vizuális rendszer azon képessége, hogy a tárgyak színét viszonylag állandóan ítéljük meg különböző megvilágítások mellett is. Ennek köszönhető, hogy például egy fehér ruha fehér marad, legyen a környezetben színhatású fény, vagy ködös, sárgás világítás.

A jelenséget különböző mechanizmusok befolyásolják. A kromatikus adaptáció során a szem érzékelő sejtjei a megvilágítás spektrumának változásaihoz alkalmazkodnak, így a tárgyak színének észlelése relativizálódik. Emellett a kontextus és a fehérpont-kijelölés is segít: a környező tárgyak színei, a látómező összképe és a feltételezett fényforrás színe befolyásolja, hogyan értelmezzük a színt. A retinex elmélet szerint a színészlelés a retina és a kortikális feldolgozás összevetésére, konkrétan a fény összetevőinek becslésére és a tárgyak tényleges anyagszínének feloldására épül.

Kísérletek és példák mutatják, hogy a színtartósság gyakorlati erőssége erősen függ a kontextustól, és bizonyos megvilágítások, vagy különleges beállítások között elromolhat. Neurobiológiai szinten a színészlelés több agyi területet érint, köztük a vizuális kortex V1-V4-et, valamint a magasabb kognitív feldolgozást és a tanulási priorsokat.

Alkalmazások közé tartozik a fotó- és videófeldolgozás, számítógépes látás és digitális képkezelés, ahol a színkonstancia modellekkel javítják a megjelenített színek stabilitását. A jelenség azonban nem tökéletes; extrém vagy váratlan megvilágítás mellett a színek megítélése torzulhat.

Röviden a színtartósság a mindennapi látás alapvető része, amely lehetővé teszi, hogy a tárgyak színeit felismerjük és mérsékeljük a megvilágítási változások okozta villanásokat.