szublimációval

A szublimációval vagy szublimációként olyan fáziseltolódási folyamatra utalunk, amelynek során egy anyag a szilárd állapotból közvetlenül a gáz halmazállapotba lép, a folyékony fázis átmenet nélkül. A jelenség akkor jön létre, ha a szilárd anyag párolgási nyomása eléri vagy meghaladja a környezeti nyomást egy adott hőmérsékleten. Gyakran alacsony nyomáson vagy magas hőmérsékleten figyelhető meg, vákuumban vagy lágy melegítésre.

Ismert példák közé tartozik a szárazjég (szén-dioxid) közönséges körülmények között is közvetlenül gázokká válik; más anyagok, például naphthalén és kamfor, szintén szublimálnak. A jelenség szilárd anyagok párolgási nyomásának és a környezeti nyomás összefüggéséből adódik. A szublimációt leíró fizikai leírások közé tartozik a nyomás–hőmérséklet összefüggését megadó törvényszerűség (például a Clausius–Clapeyron-egyenlet). A gázból közvetlen lerakódás, vagy deposition, az ellentétes irányú átalakulás példája.

Felhasználási területek közé tartozik a tisztítási és előkészítési folyamatok: sublimációs tisztítás során egy anyagból eltávolítják a szennyező anyagokat a párologtatás révén. Élelmiszeriparban a fagyasztva szárítás (lyofilizálás) víz közvetlen párolgásával történik. Ipari és művészeti kontextusban a szublimációs nyomtatás során a szublimáló tinták a hő hatására gázba kerülnek, majd a felületre rögzülnek, leggyakrabban poliészter alapanyagokon.

Összefoglalva a szublimáció a közvetlen szilárd–gáz átmenet, amely a környezeti feltételektől függően számos természetes és technológiai folyamat alapjául szolgál.