szobrászat

Szobrászat a plasztikai művészet egyik ága, amely háromdimenziós formákat hoz létre tárgyak, szobrok vagy reliefek képében. A tömeg, textúra és arány rendszere révén kifejeződik az anyag belső dinamikája. A hagyományos médiumok közé tartozik a kő, a márvány és a bronz, de szerep jut a fában, gipszben, viaszban és egyéb korszerű anyagokban is. A cél lehet esztétikai élmény, történetmondás vagy a környezet kifejeződésének gazdagítása.

Módszertani alapokat hagyományosan a faragás, a modellálás és az öntés jelenti. Faragás során a kiinduló anyagból távolítanak, modellálásnál agyag vagy viasz formát ad a képnek, az öntés pedig eljárható bronz vagy más fém létrehozására. A modern gyakorlatban megjelennek digitális tervezés és 3D-nyomtatás, vegyes technikák, illetve különböző fémek, műanyagok és kompozitok kombinálása. Eszközkészletként a vésők, kalapácsok, csiszolók mellett gépi megmunkálás és hegesztés is gyakori.

Történeti keretek között a szobrászat gyökerei az ókori Görögországba és Egyiptomba nyúlnak, később a római művészet, a középkor, a reneszánsz, a barokk és a klasszikus akadémikus tradíció alakította. A 19. és 20. században új kifejezésmódok jelentek meg: naturalizmus, expresszív személyes jelleg, majd az absztrakció és a konceptuális irányzatok közé tartozik.

A mai szobrászat gyakran kapcsolódik a nyilvános térhez és a telepített környezethez, közterületeken és múzeumi gyűjteményekben is megjelenik. A hagyományos és kortárs gyakorlat ötvözi az időtálló szakértelmet és az alakuló technológiákat, ideértve a digitális tervezést, 3D-nyomtatást és az installációkat. A restaurálás és a restaurátori gondozás fontos része a műtárgyak védelmének és a kulturális örökség fenntartásának.