középkor

A középkor az európai történelem egyik hosszabb történeti korszakát jelöli, amelyet a Nyugat-Római Birodalom bukásának utáni időszakkal és a kora újkor kezdetével szoktak összekapcsolni. Hivatalos időkerete régiónként változik: általában az 5. század körétől a 15. század végéig vagy a 16. század elejéig tart. Nyugaton és Közép-Európában gyakran a 12–15. század a korszak középső része.

A társadalom alapja a feudális rend volt, amely a földbirtokosok és a jobbágyok közötti hűbéri viszonyokra épült. A városok fokozatosan megerősödtek, kézműves céhek és kereskedelmi hálózatok jöttek létre; a gazdaság nagy része még mindig agrár maradt, de a kereskedelem bővült, például a Hanza-szövetség.

Vallási viszonyok: a keresztény egyház központi szerepet játszott, a pápa és megannyi rend; kolostorok, hittudomány és felfogások; a középkorban kibontakozott a scholasticizmus és az egyetemek (Bologna, Paris, Oxford) fejlődése; a művészet és építészet főként a románika és a gótika stílusában virágzott.

Politika: királyságok, a Szent Római Birodalom, és a kelet-európai államalakulások alakították a kontinens politikáját. A keresztes háborúk, a mongol befolyás és a török terjeszkedés is meghatározó volt. A Kelet felé irányuló kapcsolatok formálták a kultúrát és a gazdaságot.

Az időszak végén súlyos válságok érintették a társadalmat: pestisjárványok, háborúk és gazdasági problémák. Ezt követte a reneszánsz és a nyomtatás elterjedése, amelyek a kora újkor felé vezető átmenetet gyorsították. 1453 körül a Bizánci Birodalom bukása és a nagy földrajzi felfedezések előkészítették a korszakhatárt.