történetmondás

Történetmondás a narratívák közlésének művészete és gyakorlata, amelynek során egy eseményt vagy közösségi élményt hallgatóságnak mesélnek el. Lehet szájhagyomány útján vagy írott formában, lehet irodalmi, dokumentarista vagy pedagógiai célú. A műfaj sokféle formát ölel fel: mesék, anekdoták, életút-történetek és más narratívák, amelyek mögött valóság, értelmezés vagy fikció keveredik.

A kifejezés eredete a történet és a mondás szavakból származik. A nép- és etnográfiai kutatásokban a történetmondást a közösségi emlékezet formálásának eszközeként vizsgálják: a generációkról generációkra terjedő, szóban átadott elbeszélések összekapcsolják a közös identitást és értékrendet.

Funkciói közé tartozik a kulturális memória megőrzése, oktatás, szórakoztatás és a múlt értelmezése. Jellemzője a narratív ív és a nézőpont szerepe; gyakran tükrözi a mesélő nézőpontját, és ezzel értelmezést és értékítéletet közvetít. Nem feltétlenül törekszik kronologikus pontosságra; a történetmondás a tények és értelmezések kombinációját is magában foglalhatja, és sokszor rétegzett jelentéseket ad át.

Különféle formái közé tartozik a hagyományos szájhagyomány útján terjedő előadás, családi történetmesélés, irodalmi életrajzok, dokumentumfilmek, podcastok és digitális történetmesélés. Oktatási környezetben a történetmondást historikus és társadalmi ismeretek oktatásához használják, valamint a közönség bevonásához. A kortárs diskurzusban kiemelik az etikus történetmesélést, a reprezentációt és az elérhetőséget.