szinapszisokban

A szinapszis a neuronok közötti kapcsolódási pont, amelyen keresztül az ingerület átadódik. A legtöbb esetben kémiai szinapszis zajlik, amely neurotranszmitterek révén működik; léteznek azonban elektromos szinapszisok is, ahol a jel közvetlenül, ionáramot átvezetve halad a sejtek között.

A szerkezet három fő részből áll: preszinaptikus terminál, a szinaptikus résen átívelő hézag (synaptikus rés), és a posztszinaptikus membrán. A preszinaptikus végkészülékben vesiculákban tárolt neurotranszmitterek találhatók. Akciós potenciál érkezése után a feszültségfüggő Ca2+ csatornák megnyílnak, és Ca2+ beáramlása exocitózist indít el, amely a neurotranszmitterek kiszabadulását okozza.

A neurotranszmitterek diffundálnak a szinaptikus résbe, és kötődnek a posztszinaptikus receptorokra. A kötődés EPSP-t (izgató), vagy IPSP-t (nyugtató) vált ki, attól függően, milyen receptorok és neurotranszmitterek vesznek részt. A jel hatása általában gyorsan megszűnik: visszavétellel, enzimes lebontással vagy diffúzióval.

Receptorok típusa szerint a kémiai szinapszis lehet ionotróp (ligand-aktivált ioncsatornák) vagy metabotróp (G-fehérjéhez kötődő útvonalakat aktiváló). Elektromos szinapszisok esetén gap junctionok biztosítják a közvetlen ionáramokat, gyakran gyors és bidirekcionális jelátvitelt biztosítva.

Jelentősége: a szinapszisok alapvető szerepet játszanak a tanulásban és a memória kifejlődésében; a szinaptikus plaszticitás, például hosszú távú potenciáció (LTP) és depresszió (LTD), a kapcsolatok erősségének módosítását végzi el, hozzájárulva a neurális hálózatok adaptív működéséhez.