szigeteléssel

Az általános értelemben vett szigetelés a hőátbocsátás, hang- és nedvességátadás mérséklését célozza az épületekben és egyéb szerkezetekben. A kifejezés gyakran a külső vagy belső felületeken alkalmazott anyagokra utal, de magában foglalja a födémek, tetők és padlók szigetelését is. Megfelelő szigetelés nélkül nő a energiafogyasztás, romlik a komfort és nő a penész-kockázat.

Fő típusaik közé tartozik a külső szigetelés (szendvicsszerű vagy vékony bevonatú rendszer, amely a falat kívülről közvetlenül körülveszi), belső szigetelés (falaktól belülre kerülő réteg), tető- és padlószigetelés, továbbá födém- és lábazati szigetelés. A teljesség érdekében meg kell említeni a párazáró és lélegző rétegek szerepét is, amelyek a szerkezetek állapotát védik.

Az elterjedt anyagok közé tartoznak az ásványgyapotok (kőzetgyapot és üveggyapot), a polisztirolhabok (EPS és XPS), a poliuretánhabok (PUR/PIR), a cellulóz és a természetes alternatívák, például parafa. Az anyagválasztás a hő- és nedvességterhelés, a fal/épület szerkezeti tulajdonságai, környezeti feltételek és a költségvetés figyelembevételével történik.

Előnyei közé tartozik az energiatakarékosság, a beltéri komfort növelése, a hangszigetelés és a nedvesség elleni védelem. A hatékony szigetelés gyakran csökkenti a zajt is a belső terekben. Az alkalmazásnál kiemelten fontos a helyes tervek, a megfelelő rétegkiosztás, a párazáró és szellőztetési megoldások, valamint a hőhidak mérséklése.

Beépítését általában szakemberek végzik, és betartandók a helyi építésügyi előírások és a gyártói utasítások. A karbantartás elsődleges feladata a nedvesség- és hővédelmi rétegek állapotának ellenőrzése, illetve a repedések vagy szigetelőréteg-kopások jelzése.