szentelés

A szentelés a vallási közösségekben az a rítus vagy cselekedet, amely során valamit vagy valakit szentté tesznek, azaz különleges isteni rendbe, megszentelt állapotba helyezik. Ezzel a cselekménnyel általában megkülönböztetett, szakrális célokra szánt használat vagy szolgálat kerül megerősítésre. A szó etimológiája a szent szóhoz és a latin sanctificatio kifejezéshez kötődik, amelynek jelentése megszentelés vagy megszentettség.

A szentelés sokféle formában jelenik meg a keresztény hagyományokban. Gyakori példák közé tartozik a személyek rendeltetése, például a papság és más Isten szolgálatára való felkészítés (szentelés vagy felszentelés), de ide tartozik egy templom vagy oltár, a liturgiai eszközök, például paténák, kehely, krizmás olaj vagy a templomépület magára vonatkozó megszentelése is. A szentelési rítusokat gyakran püspök vagy más hivatali személy vezeti, és imákat, kézrátételt vagy szentolaj felkenését is magukban foglalhatják.

Fontos a szentelés és a hagyományos áldás közötti különbség megértése: míg az áldás csak kegyelmi kifejezés és általában a jóindulat kérését jelenti, a szentelés egy objektum vagy személy szakrális rendjébe történő állandó és végleges beemelést jelenthet. A szentelés használatos a katolikus, keleti, norvégiai- és egyes protestáns hagyományokban is, különböző formában és hangsúllyal.

Laposabb összefüggésben a szentelés a megszentelés fogalmával, a szentségekkel és a liturgiával kapcsolódó gyakorlatokkal összefüggésben értelmezhető.