protestáns

Protestánsnak nevezzük azokat a keresztény közösségeket és felekezeteket, amelyek a 16. századi reformáció nyomán alakultak ki, és amelyek elszakadtak a római katolikus egyháztól vagy jelentősen átalakították annak gyakorlatait. A mozgalom központi célja a Szentírás elsődlegessége, a hit általi igazságosság és a kegyelemből fakadó üdvösség hangsúlyozása, valamint a papi hatalom és a gyülekezeti hierarchia reformálása.

Az általános tanítások közé tartozik a Szentírás középpontba állítása, a kettő szentség (keresztség és úrvacsora) gyakorlata, és a biblián alapuló hit értelmezése. A felekezetek többsége a papság közvetítő szerepét a hívők személyes kapcsolatába helyezi Istennel, és a gyülekezetet közösségi döntéshozatali testületek irányítják.

Világszerte sokféle ágra bomlott a protestantizmus: lutheránizmus, kálvinizmus (református ág), anglikánia, baptisták, metodisták és más kisebb irányzatok. A reformáció regionális elterjedése miatt a protestáns közösségek gyakran nemzeti jellegű egyházakká alakultak, amelyek saját autonóm történelmi vagy állami jogi keretek között működnek.

Magyarországon a protestáns közösségek történelmileg fontos szerepet játszottak a vallásszabadság és az oktatás területén. A legnagyobb hazai felekezetek közé tartozik a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház; kisebb felekezetek közé tartoznak a baptisták, a metodisták és más protestáns gyülekezetek. Ma a protestáns egyházak részt vállalnak a vallási életben, a közösségi szolgálatokban és a kulturális életben.