szemhéjak

Szemhéjak a szemgolyó elülső felszínét védő, mozgatható bőrhártyák. Felső és alsó szemhéjra oszlanak, és a szemzugoknál kapcsolódnak. Feladatuk a szem védelme a mechanikai sérülésektől, a könnyező film egyenletes eloszlásának segítése és a szem nedvesen tartása.

Anatómiailag a szemhéjak három rétegből állnak: bőr, kötőszövetes alap és izmok. A belső oldalon a szemhéj kötőhártya (conjunctiva) fedi a belső felszínt. A felső szemhéjban található az emelő szemhéjizom (levator palpebrae superioris), amely megemeli a szemhéjat; a körkörös szemizom (orbicularis oculi) zárja a szemhéjat és részt vesz a könnyezésben. A szemhéj belső oldalán a tarsalis lemez adja meg az alakját, és a lemezen helyezkednek el a meibom-mirigyek, amelyek a könnypfilm lipidszekcióját termelik. A szempillákat a szemhéj szegélye adja, és a hozzájuk kapcsolódó mirigyek (Zeis- és Moll-mirigyek) segítik a szemhéj védelmét.

Funkcióik közé tartozik a szem mechanikai védelme, a könnynedv egyenletes eloszlásának biztosítása és a szemfelszín nedvesen tartása. Pislogás során a könnnyel borított felület megújul, miközben a szemhéjak segítik a porc és porrészecskék eltávolítását, és hozzájárulnak a szemkomforthoz.

Gyakori állapotok közé tartozik a blepharitis (szemhéjgyulladás), chalazion (meibom-mirigyek elzáródásából kialakuló ciszt), hordeolum/stye (gennyes gyulladás a szemhéjon), ptosis (felső szemhéj leesése), entropion és ectropion (bel- vagy kifelé forduló szemhéjak). Kezelésük gyakran higiénés szemhéjkezelést, meleg borogatást és masszázst jelent; súlyosabb esetekben szemészeti terápia, antibiotikumok vagy műtét lehet szükséges.