szemhéj

A szemhéj a szemgolyó körül elhelyezkedő, bőrrel és kötőhártyával határolt redő, amely védelmet nyújt a külső behatásokkal szemben, és segíti a könnyezés és a szemhéjak mozgásának koordinációját. Minden szemnek van felső és alsó szemhéja, amelyek együtt dolgoznak a szem védelmében, a könnypárát eloszlásában és a szemhéjak érintéses védelemben.

Anatómiailag a szemhéjat több réteg alkotja: bőr, alatta bőr alatti kötőszövet, az orbicularis oculi (záró- és reszkető izmok) rétege, majd a tarsalis lemez (tarsus) adta kötőszövetes támasz. A szemhéj belső széle a kötőhártya (conjunctiva). A szemhéj marginje mentén találhatók a szempillák és a szempillamellett futó mirigyek (Meibom-mirigyek a tarsusban, Zeis- és Moll-mirigyek a szempillák környékén).

A szemhéj mozgását a levator palpebrae superioris biztosítja a felső szemhéj felemelésével; ezt kiegészíti a Müller's izmocskája (felső tarsalis izm) szimpatikus kontrollja. Az orbicularis oculi záróizom felel a szemhéjak zárásáért. A szemhéjak vérellátását az osztódó ágakból származó palpebralis erek biztosítják, ideértve a medialis és lateralis palpebralis artériákat. A szenzoros beidegzés a felső szemhéj területén a V1 ágai (felső harántágok), például supratrochlearis, supraorbitalis, infratrochlearis és lacrimalis ágakból érkezik.

A szemhéjak alapfeladata a szem védelme és a könnyszabályozás támogatása: a könnymedencék és a könnypontok elősegítik a nedves szemfelszín fenntartását, míg a szemhéjak mozgása segíti a könnynyaláb eloszlását és a szemhéjak tisztán tartását. Előforduló klinikai állapotok közé tartozik a ptosis (felső szemhéj süllyedése), blepharitis (szemhéjgyulladás), chalazion vagy hordeolum (meibomi mirigyek elzáródása), entropion vagy ectropion és lagophthalmus.