szemfenékvizsgálat

A szemfenékvizsgálat, vagy fundus vizsgálat, a szem belső felszínének (retina, macula, látóideg fej) állapotának értékelését jelenti. A vizsgálat célja, hogy elváltozásokat azonosítson, amelyek cukorbetegség vagy hipertóniás retinopátiából, gyulladásokból, degeneratív szembetegségekből vagy traumákból fakadhatnak, és amelyek befolyásolhatják a látást.

A szemfenékvizsgálat fő módszerei közé tartozik a direkt szemfenékvizsgálat (direkt ophthalmoscopy), az indirekt szemfenékvizsgálat (indirekt ophthalmoscopy) és a slit-lampos vizsgálat fundus-lencsékkel (fundus lens). Szélesebb látómező érhető el indirekt módszerrel és speciális funduslencsékkel, és szükség esetén képalkotó eljárások is alkalmazhatók (fundusfotózás, fluoreszcens angiográfia, optikai koherencia tomográfia – OCT).

Prozedúra: A vizsgálat általában pupillatágítással kezdődik (mydriasis), hogy jobb legyen a szemfenék megtekintése. A szemfenéket a vizsgáló különböző eszközeivel világítja meg és megfigyeli a retina, macula és a látóideg fej állapotát, az érhálózat mintázatát, valamint az esetleges elváltozásokat. Normális szemfenéki kép egyenletes érzés, ép optic disc és makula állapot; kóros jelek közé tartozhatnak az érerek szűkülete, vérzések, exudátumok, mikroaneurizmák, cotton-wool foltok, neovascularizáció vagy ödéma.

Indikációk és korlátozások: A szemfenékvizsgálat alapvető a diabéteszes retinopátia és a hipertóniás retinopátia szűrésében, továbbá glaucoma, időskori makula degeneráció és egyéb retina- vagy optic neuropathia gyanújának vizsgálatában. A pupillatágítás átmeneti fényérzékenységet és rövid látásromlást okozhat; media opacitások vagy súlyos cataract esetén a vizsgálat nehezebb lehet, és szükség lehet további képalkotó vizsgálatokra.