szaglóideg

A szaglóideg, más néven I. koponyaideg, a szaglási rendszer első szenzoros összekötő útja. Kizárólagos feladata a szagok érzékelése és a központi idegrendszerbe történő továbbítása. A szagló receptor sejtek a szaglóhámban helyezkednek el az orrüreg felső részén, a felső turbinátok közelében. Ezeknek az érzéksejteknek az axonjai a cribriform plate (csontos rostakeret) perforációin át jutnak be a koponyaüregbe, és ott a bulbus olfactoriusban glomerulusokban szynapszolnak a mitrális és tufted sejtek környezetében.

Az olfactorius tractus a bulbus olfactoriusból indul, és főképp a primer szaglókéregbe vezet: a piriform kéregbe és az entorhinal kéregbe. Innen ered a szagok észlelése és az azokra adott válaszok feldolgozása. Emellett a szaglási információ a limbikus rendszerbe is eljut, például az amygdala felé, amely érzelmi, motivációs válaszokat és emléknyomokat is érint. Fő útvonala tehát közvetlen kapcsolat a primer szaglókéreg felé; a thalamus elsődleges közvetítőként ezért nem szerepel.

Funkció és tulajdonságok: a szaglóideg egy tiszta szenzoros ideg, amely a szaglási érzékelést biztosítja. A receptorok és axonjaik folyamatosan megújulnak: a bazális szagló sejtekból új receptor neuronok képződnek, ami lehetővé teszi a hosszú távú szaglási érzékelés regenerációját.

Klinikai jelentőség: a szaglóideg működésének zavara anosmia vagy hyposmia formájában jelentkezhet, például fejsérülés, krónikus rhinitis, vírusos fertőzések vagy neurodegeneratív betegségek kapcsán. A diagnózis során gyakran szaglás-próba vagy illatszer-probák használata történik. Kallmann-szindróma esetén szaglási elégtelenség társul gonadotropin-hiányhoz.