stádiumozás

Stádiumozás a betegség kiterjedésének, érintett szervek és távoli áttétek felmérésének folyamata. A leggyakrabban alkalmazzák onkológiában annak meghatározására, hogy a tumor mekkora és milyen módon terjedt. A stádium megállapítása meghatározza a kezelési lehetőségeket és a prognózist, és segíti a betegek tájékoztatását.

A legáltalánosabb rendszer a TNM osztályozás, amelyet az AJCC és a UICC gondoz. T: primer tumor mérete és kiterjedése; N: regionális nyirokcsomók érintettsége; M: távoli áttétek jelenléte. A T, N, M értékek alapján a stádiumokat szokás 0–IV-ig sorolni. A 0 stádium a carcinoma in situ állapotot jelenti; az I–III a helyileg korlátozott és/vagy regionálisan előrehaladott betegséget, az IV pedig távoli áttétet jelöl. Egyes tumorfajtákban külön rendszer vagy kiegészítő osztályozások is megjelenhetnek (például gyakorlatban használt csoportosítások).

Stádiumozás történhet klinikailag (cSt), az alapvető vizsgálatok alapján, és pathológiailag (pSt), amikor a sebészeti vagy biopsziás anyagból származó vizsgálat adatait használják. Gyakran a végleges stádiumot kombinált értékelés adja meg, amely magába foglalja képalkotó vizsgálatokat, laboratóriumi eredményeket és morfológiai vizsgálatokat.

Az alkalmazott képalkotó eljárások közé tartozik a CT, MRI, PET-CT és ultrahang, illetve szükség esetén endoszkópos vizsgálatok. A stádium megállapításakor a molekuláris marker elemek is hozzájárulhatnak a pontossághoz és a személyre szabott kezeléshez. A stádium befolyásolja a kezelési döntéseket, például műtét, sugárzás, kemoterápia, célzott vagy immunterápia választását, és meghatározza a várható prognózist.

Fontos, hogy a stádiumozás dinamikus folyamat: a technológiai fejlődés és új vizsgálatok néha módosíthatják a stádiumkategóriákat, és stádium-migrációról beszélünk.