súrlódással

Súrlódás az a kölcsönhatás két érintkező felület között, amely ellentétes a relatív mozgással vagy annak törekvésével. A súrlódási erő megakadályozza vagy késlelteti a mozgást, és energiát hő formájában adja le. A jelenséget önálló erőként figyelembe véve a mindennapi működésben nélkülözhetetlennek bizonyul.

A súrlódást két fő típusa szerint különíthetjük el: statikus súrlódás és mozgási (dinamikus) súrlódás. A statikus súrlódás akkor jelentkezik, amikor a felületek relatív mozgása nem áll fenn; az ellenálló erő növekedhet a külső hatás irányába, és elérheti a F = μ_s N küszöbértéket, ahol N a normál erő. Ha a külső erő ezt a küszöböt meghaladja, megkezdődik a mozgás, és a mozgási súrlódási erő általában F = μ_k N. A μ_s és μ_k a felületek anyagától, érdeségétől és a felületi tisztaságtól függenek.

A súrlódás fizikai mechanizmusa részben a felületek mikroépítéséből adódik: az érintkező felületek érdesége és a felületi tapadás hozzák létre az ellenállást; a deformáció és a kis, lokális összeszaladás is hozzájárul. Kenőanyagok csökkenthetik a súrlódást úgy, hogy a felületek között réteget képeznek, amely elválasztja egymástól a felületeket és csökkenti μ értékét.

Fontos alkalmazások közé tartozik a fékrendszerek, a nyomatékkészletek, a gépek csapágyai és általában a legtöbb mozgó és rögzített elem kapcsolata. A súrlódás energiaátalakítás révén hőt termel és kopást okoz; ezért a tervezés során a megfelelő anyagválasztás és kenés a hatékonyság kulcsa.