sósvízbehatolás

A sósvízbehatolás olyan hidrogeológiai jelenség, amely során a sós tengervíz bejut a part menti édesvízi vízadókba vagy azok alatti rétegekbe, és keveredhet az ott található frissvízzel. Ennek következtében a kútvíz sótartalma nő, a víz minősége romlik, és megnő a vízkezelési költség.

Fizikai mechanizmusa részben a sűrűségkülönbségekből adódik. A tengervíz sűrűbb, ezért a sós víz a partvonalnál lassan, de állandóan lefelé áramolhat a frissvízrétegbe. A Ghyben–Herzberg-elv alapján a felszíni frissvíz fejének magasságától függően a sósvíz határa a tengerhez viszonyított mélységben kb. 40-szeres arányban húzódik le. A jelenséget erősítheti a túlzott vízkitermelés, a tengerpartiföldszín süllyedése, hosszú szárazságok miatti alacsonyabb feltöltődés, és szeizmikus- vagy geológiai heterogenitás is.

Hatásaival a vízellátás minősége és mennyisége érintett. Megnő a tisztítási és desztillálási költség, romlik a kútaknar található szennyezők határa, s egyes területeken a vízalkalmazás korlátozására lehet szükség. A lakossági és ipari felhasználás szempontjából fontos a szűrés, desztillálás és ívóvíz-minőség megőrzése érdekében.

Megelőzés és kezelés céljából gyakori intézkedések: a készlet-kimutatás és korlátozott vízmennyiségű felhasználás, mesterséges újratöltés vagy visszafolyóvíz bevezetése, földalatti víztározók kialakítása, földtani gátak vagy zárófalak alkalmazása, és folyamatos monitoring piezométerhálózattal. A döntéshozatalnál fontos a helyspecifikus modellezés és hosszú távú tervezés.