pórustér

A pórustér vagy porozitás a szilárd anyagok belső üregeinek (pórusainak) összessége, amely a teljes térfogat arányában kifejezve megmutatja, mennyire képes az anyag folyadékokat vagy gázokat tárolni. A pórustér a pórusok mérete, alakja és összekapcsoltsága szerint is jellemzett; fontos kapcsolódó fogalom a permeabilitás, amely a pórusok összekapcsolhatóságát és a fluidumok áramlási képességét méri.

A pórustér két fő típusa a teljes (abszolút) porozitás és a hatékony porozitás. A teljes porozitás az összes pórustér arányát jelenti a teljes térfogathoz, beleértve a zárt, nem összekapcsolódó üregeket is. A hatékony porozitás az összekapcsolódó pórusterek arányát adja meg, amelyekbe ki-be folyadék töltődhet és amelyek lehetővé teszik a fluidumok mozgatását. A pórustér megosztása szerint beszélhetünk mikroporózus, mesoporózus és makroporózus rétegek, amelyek a pórusméret alapján különböznek.

A pórustér fontos szerepet játszik a talajokban, üledékekben és kőzetekben, ahol befolyásolja a víz tárolását, átfolyását és a növények gyökérzetének oxigénellátását. Infrastruktúra- és ipari anyagok esetén a pórustér a tömörítés, a töltés és a hidraulikus teljesítmény értelmezéséhez alapvető, például betonszerkezetekben vagy kerámiákban.

Mérési módszerek közé tartoznak a közvetlen eljárások (tömeg- és térfogatmérés, sűrűségalapú számítás) és a közvetett technikák (gázvezérelt vagy folyadékbejutásos méretek, hevítési/porozitás mérés, mercury intrusion porosimetria, mikroCT- vagy NMR- leképezés). A pórustér és a permeabilitás különválasztása fontos a fluidumok tárolása és mozgása szempontjából.