kerámiákban

A kerámiák a földből származó nyersanyagokból készülő tárgyak és anyagok összessége, amelyeket általában agyagból formáznak, majd magas hőmérsékleten kiégetnek. A kiégetés során a nyersanyagok kötései megkeményednek, s a szerkezet rideg és ellenálló lesz. A kerámia olyan mindennapi használati tárgyakból és művészeti alkotásokból áll, amelyekben a funkció és a látvány egyaránt fontos.

Az alapanyagok közül kiemelkedik az agyag, amely vízzel formázható és a kiégetés után stabil felületet ad. Gyakori adalékok a kaolin, kvarc, földpát és különféle üvegfőzetek, amelyek befolyásolják a kiégetés során kialakuló üvegességet és a porozitást. A kerámiákat különböző formázási technikákkal készítik: korongozással, kézi formázással vagy öntéssel, majd szárítással és kiégetéssel.

Az első kiégetés a formázott tárgy stabilizálását szolgálja. A második kiégetés során a bevonatokat, például a glazúrokat égetik be, így az üvegszerű réteg vízálló és esztétikai tulajdonságokat ad a kerámiának.

Fő típusai közé tartozik a terrakotta (színe a föld színéhez hasonló, alacsonyabb kiégetés), a kőedényes kerámia és a porcelán. A kiégésük hőmérséklete szerint három fő csoportba sorolhatók: terrakotta kb. 900–1100 °C, kőedény 1100–1300 °C, porcelán 1200–1400 °C. A kerámiát sokoldalúan használják: a hétköznapi edényektől a művészeti alkotásokon át az építészet és ipari kerámiákig terjed.