kerámiákat

A kerámiákat olyan inorganikus, nem fémes anyagokból készült tárgyak összefoglaló neveként értjük, amelyeket általában égetéssel formálnak meg. A kerámia magába foglalja az agyagból készült használati edényeket, a porcelánt, a fajanszt és a dísz- vagy építészeti kerámiákat. Jellemző rájuk a rideg, kemény felület és a máz teszi vízállóvá.

Régészeti és történeti értelemben a kerámia az egyik legrégebbi emberi technika. Az első tárgyak agyagból készültek, és több kultúrában elterjedtek. Kínában a porcelán fejlesztése a Kr. e. első évezredben történt, Európában a fajansz és a fehér porcelán a 16–18. században vált gyakorivá.

A kerámiáknak négy jellegzetes típusa van: használati kerámia (edények, cserépedények), építészeti kerámia (csempék, burkolatok), dísz- vagy művészeti kerámia (tárgyak, szobrok), valamint porcelán és fajansz. Az égetés hőmérséklete szerint lehet alacsony-, közepes- vagy magaségetésű; például a porcelán rendszerint magaségetést igényel.

A gyártási folyamat általában ennyiből áll: nyersanyagok előkészítése, formázás (kézi vagy gépi), szárítás, első égés, máz felvétele és második égés. A máz üvegess felületet ad, vízállóvá teszi a tárgyat, és befolyásolja a színt és a fényt.

Jellemző tulajdonságok: rideg és törékeny, ugyanakkor jó hő- és korrózióállóságú, különösen szilikátos kerámiák. Alkalmazások: étkészletek, csempék és építészeti elemek, ipari kerámiák (szigetelők, csiszoló- vagy tömítő anyagok), művészeti tárgyak és tudományos eszközök.

A kerámiák kulturális és gazdasági szerepe kiemelkedő: hagyományos kézművesség, ipari termelés és kortárs művészet is jelentős.