portréfestés

Portréfestés a vizuális művészet egyik műfaja, amely egy vagy több személy arcát és testtartását ábrázolja. Célja a hasonlóság, a személyiség vagy a hangulat közvetítése. A portré lehet félalakos vagy egész alakos, gyakran néző felé forduló tekintettel.

Történeti áttekintés: a portrégyakorlat gyökerei ókori és középkori művészetekben keresendők, de a reneszánszban és a barokkban alakult ki a modern értelem. A reneszánsz a pontosan ábrázolt arcvonásokkal, perspektívával és az egyéni identitás megragadásával foglalkozott; a barokk a fény, a mozgás és a karakter dramatizálására törekedett. A 17.–18. században a portré elsősorban társadalmi státuszt és családi örökséget jelölt meg.

Anyagok és technikák: leggyakoribb az olajfestmény vásznon, de használtak temperát, akvarellt és pasztellt is. A folyamat gyakran magában foglal előtanulmányt, aláfestést és több réteg felvitelét a bőrszín és a fény finom megteremtéséhez. A stílus lehet naturalista, idealizáló vagy pszichologikus.

Funkciók és kontextusok: portrék szolgálhatnak emlékeztetésként, öröklődés rögzítésére, önreprezentációra vagy politikai üzenet közvetítésére. Megjelenhetnek udvari, egyházi, studiói vagy kiállítási környezetben, egy személyről vagy csoportokról.

A 19. század óta a fénykép hatásától függetlenül a portréfestés továbbra is vizsgálja az identitást, az érzelmeket és a formát. Jellemző művészek közé tartoznak Leonardo da Vinci, Rembrandt, Velázquez, Frida Kahlo és John Singer Sargent, de a kortárs irányzatok is gazdagítják a műfajt.