fénykép

Fényképnek nevezik a fény hatására létrejövő álló vagy mozgó kép rögzítését egy fényérzékeny felületen. A kifejezés a magyar nyelvben általában a fotográfiát jelentő képet jelöli, amely analóg vagy digitális technikával készülhet.

A szó etimológiája egyszerű: a "fény" és a "kép" szavak összeolvadásából származik. Hagyományosan a fényképezés olyan eljárásokkal kezdődött, amelyek a fényre érzékeny felületen rögzítették a képet, például a dagerrotípiák (1839) és a kallotípiák (1840-es évek) megjelenésekor. Ezek a korai technikák általában mono­chromikusak voltak és kémiai feldolgozást igényeltek. A 20. században a színes fényképészet elterjedése és a különböző nyomtatási eljárások megjelenése fokozta a fényképezés népszerűségét. A digitális fotózás pedig a 1990-es évektől vált uralkodóvá, amikor a kép rögzítése és tárolása számítógépes eszközökre került.

A fénykép készítése magában foglalja a kompozíció megtervezését, az expozíció beállítását és a rögzítés módjának kiválasztását. Film esetén gyakran követi a fejlesztés és a nyomtatás folyamata; digitális kép esetén a szenzorról történő olvasás, a fájlformátum (például RAW vagy JPEG) és az utómunka, majd az archiválás. Fajtái között megtalálhatók a fekete‑fehér és a színes képek, a negatív és a pozitív eljárások, továbbá a portré-, táj- és dokumentumfényképezés, az azonnal készülő Polaroidok mellett. A fénykép kultúrtörténetben és mindennapi életben egyaránt fontos médium.