poliszémiával

A poliszémiával foglalkozó nyelvészeti fogalom olyan jelenséget ír le, amelynek lényege, hogy egy adott lexikai egységnek több, egymással összefüggő jelentése van. Ezek a jelentések nem teljesen különbözőek, hanem egymásra épülnek: a szó elsődleges értelméből vagy onnan kiindulva alakul ki új, rokoni jelentés. A poliszémitát a mondat és a kontextus segítségével lehet felismerni és értelmezni.

A poliszémiát gyakran összekeverik a homonímiával. A poliszémia esetében a különböző jelentések kapcsolódnak egymáshoz, történeti vagy kognitív okokból származó átvezetés eredményei; a jelentések közötti kapcsolat gyakran metaforikus vagy metonimikus jellegű. Ezzel szemben a homonímia olyan, amikor a szó több, egymással nyelvi- vagy etimológiailag független jelentéssel bír, amelyek között a kapcsolati híd gyakorlatilag hiányzik.

A poliszémiát különböző mechanizmusok alakítják ki: metaforikus bővítés, metonímia, általánosítás vagy specializáció, valamint a szemantikai hálózatokban megjelenő sémák és kognitív kategóriák működése. Nyelvi adatokban és koronapróbákban a poliszémiát gyakran a szóértelmezés dinamizmusaként értelmezik: a kontextus alapján a hallgató vagy olvasó kiválasztja a helyes jelentést.

Példák a poliszémiára kevéssé nyelvspecifikusak: például a magyar szó fa, amely a növényt és a belőle nyert anyagot is jelölheti, vagy a törzs, amely a fa törzsére utaló jelentés mellett a test vagy szervezet fő részeit is megnevezheti. A poliszémiát tanulmányozzák a nyelvészetben, a fordításban, az oktatásban és a természetes nyelvfeldolgozásban, mert fontos a jelentés-kapcsolatok megértése és a végrehajtott szövegértés megfelelő modellezése.