polipeptidláncokká

Polipeptidláncok olyan aminosavakból álló polimerek, amelyeket peptidkötések kapcsolnak egymáshoz. A lánc N-terminális vége felől C-terminális vége felé irányított, és minden aminosav központi szénatomhoz kapcsolódó amino- és karboxilcsoportból, valamint oldalláncból áll. A lánc hosszúsága és az aminosav-szekvencia meghatározza a fizikai–kémiai tulajdonságokat és a lehetséges biológiai szerepeket.

Az elsődleges szerkezet a polipeptidlánc sorrendje, azaz az egyes aminosavak egymás után való elrendeződése. Ezt a genetikai kód írja le, és a riboszómán végzett transzláció során jön létre. A peptidkötéseket kondenzációs reakciók során hozzák létre, az aminosavak karboxilcsoportja és amino-csoportja között.

Másodlagos szerkezetet a hidrogénkötések stabilizálják, például alfa-hélixek és β-redőkh formájában. A harmadlagos szerkezet a polipeptidlánc teljes háromdimenziós konformációja, amelyet oldalláncok kölcsönhatásai alakítanak ki és stabilizálnak. Ha több lánc vesz részt, negyedleges szerkezetként fehérje-komplexek jöhetnek létre.

Post-transzlációs módosítások során a polipeptidlánc térbeli és kémiai tulajdonságai változhatnak: például foszfo- és glikoziláció, diszulfid-kapcsolatok létrejötte, vagy proteolízis által végzett hasítás. A foldolásért felelős chaperonok is fontosak lehetnek a funkcionális fehérje kialakulásában.

Polipeptidláncok képződhetnek élő szervezetekben biológiai folyamatok során, vagy laboratóriumi körülmények között, például kémiai szintézissel vagy rekombináns DNS-technológiával előállítva. A láncok hosszának és összetettségének megfelelően lehetnek egyszerű peptidek vagy összetett fehérjék, amelyek szerkezete és funkciója a lánc szekvenciájától és felépítésétől függenek.