peptidkötések

Peptidkötés, vagy peptidekötés, egy amide-kötés, amely két aminosav között jön létre. Létrejöttét kondenzációs reakció végzi: az első aminosav karboxil-csoportja (-COOH) és a második aminosav amino-csoportja (-NH2) összeolvad, miközben víz távozik. A peptidkötés az alapegység egy polipeptidláncban, amely a fehérjék elsődleges szerkezetét adja meg.

Rendszerint a peptidkötés C–N kötése planár és részben kettős kötés jellegű a rezonancia miatt, ezért merev. A kötés körüli rotáció a fehérje szerkezetében a N–Cα és a Cα–C tengelyek körül történik, míg magát a peptidkötést szabadon nem lehet forgatni. A legtöbb esetben transz-konfigurációjú a peptidkötés, kivéve egyes helyzeteket (például X‑prolin esetében előfordulhat cis konformáció).

Biológiai keletkezése kondenzációs reakció: víz kilépésével keletkezik. A fehérjeszintézis során a riboszómában történik, ahol az aminosavak a tRNS-ek segítségével kapcsolódnak egymáshoz, és energiaátadás a GTP felhasználásával zajlik. A peptidkötés hidrolízise proteázok által, vagy savas/bázikus környezetben történhet, amely a lánc felhasítását eredményezi.

Szerepe: a peptidkötés meghatározza az elsődleges szerkezetet, amelyből a fehérje háromdimenziós alakja és működése kiindul. Az enzimes bontás és feldolgozás során a peptidkötések által összekapcsolt amino savak adják a fehérjék funkcionális egységeit és dinamizmusát. Az élővilágban minden fehérjében jelen van.