pirosság

Pirosság, vagy erythema, a bőr vagy nyálkahártya vörösödését jelenti, amely a felszínes bőrkapillárisok megvastagodott véráramlásának eredménye. Gyakran a helyi gyulladás első jele, de lehet fiziológiás (átmeneti, például érzelmi pezsgés vagy testmozgás) vagy kóros jel is.

Okozói a fiziológiás és a patológiás megosztás szerint széles skálán mozognak. Fiziológiás pirosság például arcbőrödés érzelmi izgalom, hőség, melegben tartózkodás vagy intenzív testmozgás hatására jelentkezik. Patológiás okok között szerepelnek bőrbetegségek és nyálkahártya-gyulladások, mint dermatitisz (kontakt dermatitisz, atopiás dermatitisz), napégetés és rosacea; fertőzések (például cellulitis vagy conjunctivitis), irritáló vagy alergiás reakciók; gyógyszerhatások is okozhatják. A pirosság helye és mintázata – helyi vagy általános, időtartam és kísérő tünetek – segít a háttér ötletének felállításában.

Diagnózisában fontos a részletes anamnézis és a fizikai vizsgálat. Szükség esetén további vizsgálatokra kerül sor, például a kiinduló irritáns vagy allergén azonosítására, fertőzés esetén kultúra vagy szemészeti kivizsgálás. Bizonyos esetekben megfigyelés és közérzet figyelése is elegendő, máskor pedig célzott kezelés szükséges.

Kezelésének alapelvei a kiváltó ok megszüntetése és a tünetek enyhítése. Dermatitisz esetén gyakran javasolt hidratáló krémek és gyulladáscsökkentő (főként topikális kortikoszteroid vagy calcineurin-inhibitor) készítmények. Napégés esetén a hűtés és nyugtató ápolás segít; fertőzés esetén orvosi kezelés szükséges. Megelőzésként érdemes kerülni az irritáló anyagokat, használni védőárnyalatokat, és a bőr védő Barrier-barrier karbantartása hozzájárul a kiszáradás és irritáció mérsékléséhez. A pirosság általában prognózisa jó, de krónikus állapotok, mint rosacea vagy ekcéma esetén hosszabb távú kezelésre lehet szükség.