pericentrioláris

A pericentrioláris anyag (PCM) a centriolák körül elhelyezkedő fehérje- és molekulakréteg a centrosomban. Az PCM a sejt mikrocső- (mikrotubulus-) nucleációjának fő koordinátora, és meghatározza a mikrotubulusok szerveződését a sejt életfolyamataiban, különösen a mitózis során.

Az animalis sejtek centrosomája két centrio­lából és köztük vagy körülöttük elhelyezkedő PCM-ből áll. Az PCM sűrű, lencseszerű felületet képez a centriolákhoz, amely az MTOC (mikrotubulus szervező központ) feladatát látja el. A PCM gazdag fehérjékben, középpontban a gamma-tubulin gyűrűkomplexel (gamma-TuRC), amely a mikrotubulusok iniciálását biztosítja. Emellett fontos scaffoldfehérjék találhatók benne, például pericentrin, CDK5RAP2, CEP192/CEP152 és NEDD1, melyek a centriole-ok és a gamma-TuRC közötti kapcsolatrendszert biztosítják és részt vesznek a fehérjetartalom rekonstrukciójában a sejtciklus alatt.

A PCM dinamikusan változik a sejtciklus során. A G2 fázisban és a korai profázisban a PCM kiterjedése nő, hogy előkészítse a mitózist és a mitotikus varek kialakítását. Foszforilációs események és egyéb szabályozó utak alakítják a PCM összetételét és mennyiségét, majd a mitózis végén részben szétesik vagy újra felépül az interfázisban.

Környezeti és evolúciós kontextusban a PCM központi szerepe ellenére bizonyos szervezetekben, például növényekben, centriolákat és hagyományos centroszómát nélkülöznek, vagy eltérő MTOC-mechanizmusokat használnak. A PCM rendellenességei vagy rendellenes szerveződése microtubulus‑alapú hibákhoz, sejttömegeszközökkel járó betegségekhez és tumorképződéshez kapcsolódhatnak.