paleomagnetikus

A paleomagnetikus vagy paleomagnetizmus a Föld történeti mágneses mezőjének kőzetekben, üledékekben és archeológiai anyagokban megőrződött nyomainak vizsgálata. A kutatás célja, hogy rekonstruálja a földfelszín korszakaiban érvényes mágneses pólusok irányát és erősségét, ezáltal nyomokat adva a kontinensek mozgására és a geodynamo működésére.

A kőzetek magnetizációja többféleképpen keletkezhet. A legfontosabbak közé tartozik a termoszremanens magnetizáció (TRM), amely akkor rögzül, amikor a kőzet a hűlése közben a föld mágneses mezője alá kerül; a kémiai remanens magnetizáció (CRM), amely kémiai átalakulások révén rögzít magnetizációt; és a dektritális remanens magnetizáció (DRM), amely a szelekció alatt lerakódó törmelék magnetizációja. A kőzetekben jelenlévő természetes remanens magnetizáció (NRM) felvétele az épp jelenlévő mágneses állapotot tükrözi, amelyet laboratóriumi demagnetizációval vagy magnitométeres vizsgálatokkal lehet elemezni.

A paleomagnetikus vizsgálatok során a mintákat pontosan mérik a mágneses vektor irányának és amplitúdójának meghatározására. Az adatokkal megkülönböztethető a primer magnetizáció (amely a keletkezés idejéhez köthető) és a poszt-képződési módosítások, például diagenetikus vagy metamorf kár. A demagnetizációs technikák (hőrelasszulás, váltóáramú demagnetizáció) segítik izolálni a történeti információkat.

Alkalmazási területek közé tartozik a múltbeli tektonikai mozgások felderítése, a kontinensek rétegeinek rekonstruálása és a polaritási időkorra (polaritásos időskála) épülő magnetostratigráfia, amely a dátumozás és a korszakok elhatárolása szempontjából fontos. A paleomagnetika továbbá hozzájárul a geodinámiáról, tektonikus események időzítéséről és a Föld korábbi mágneses pólusainak felderítéséhez. Bizonyos esetekben azonban a kőzetek diagenetikus átalakulása vagy mágneses anizotrópia korlátozhatja az adatokat.