páralecsapódáshoz

Páralecsapódáshoz a gőz halmazállapotból folyékony halmazállapotba történő átalakulását értjük, amely energiát szabadít fel és cseppképződéssel jár. Gyakori jelenség mindennapi és technikai környezetekben: a párás levegő hűléskor lecsapódik, illetve a gőz nyomásának vagy hőmérsékletének megváltoztatásakor konchosan kondenzálódik.

Fizikai alapok szerint a páralecsapódás akkor következik be, amikor a gőz relatív nyomása eléri a telítettségi nyomást, vagyis a páratartalom eléri a telítettséget. Ekkor a gőz a környezet vagy felület hatására lehűl, és a vízgőz lecsapódik folyékony cseppekké. Fontos tényezők a hőmérséklet, a nyomás és a felületek jelenléte; a cseppek gyakran kondenzációs magokra és felületi energiákra is támaszkodnak.

Mechanizmusok szerint beszélhetünk homogén nukleációról (nukleációs közeg nélkül) és heterogén nukleációról (felületek vagy részecskék hatására). A cseppek növekedése koaleszcióval történik, miközben a beadott hőfelszabadulás a páralecsapódás energiáját adja. A jelenség gyakorlati megfigyelése a harmatpont, a felületi nedvesség, köd vagy felhőképeződés is.

Példák és alkalmazások: meteorológiában a köd és felhők kialakulása a páralecsapódás következménye; ipari rendszerekben kondenzátorok és hűtőfolyamatok során a gőz lecsapódítása a hőcserében és a folyadékgyűjtésben játszik szerepet. A páralecsapódás kontrollja érdekében a tervezés megfontolja a felületi jellemzőket, hőmérséklet-eloszlást és a nedvességkapacitást, hogy a korrózió és nedvesedés problémáit minimalizálják.

Mérőfogalmak közé tartozik a telítettség, a harmatpont és a latent hő (kb. 2260 kJ/kg a víz kondenzálásakor).