telítettséget

Telítettség egy állapot, amelyben egy rendszer vagy anyag már nem képes további mennyiséget befogadni vagy feldolgozni egy adott feltétel mellett. A kifejezést széles körben használják a tudományokban és a hétköznapi nyelvben, különböző szakterületeken pedig eltérő tartalommal.

Kémiai és anyagtudományi értelemben a telítettség a megoldás telítettségi pontját jelenti: adott hőmérsékleten a megoldásba oldható maximális oldott anyag mennyisége. Ilyenkor a megoldás telített, és az oldódás és kiválás egyensúlya mellett a további oldódás megszűnik.

Fizika és elektrotechnikában a telítettség például a mágneses telítettség: amikor egy anyag mágneses doménjei teljesen rendeződnek, és a külső mező növelése nem növeli a mágnesességet. Elektronikai áramkörökben pedig akkor beszélünk telítettségről, ha a jel vagy a készülék kimeneti tartománya eléri a lineáris tartomány határát, ami torzuláshoz vezet.

A táplálkozásban a telítettség vagy telítettség-érzet a jóllakottság érzése: ez annak eredménye, hogy a gyomor megnyúlik, és a hormonális jelek (például ghrelin, leptin, GLP-1) befolyásolják az étvágyat. A telítettség idővel csökkentheti a következő étkezések iránti vágyat.

Szín- és vizuális területeken a telítettség a szín intenzitását jelenti: minél magasabb telítettség, annál élénkebb és tisztább a szín, függetlenül a fényességtől. A digitális képeknél és a nyomdai technikáknál ezt a tulajdonságot gyakran a HSV- vagy HSL-modellekben mérik.