olvadáspontot

Az olvadáspont az a hőmérséklet, amelyen egy anyag szilárd fázisa megolvad és folyékony fázissá válik adott külső nyomáson. A legtöbb gyakorlati és ipari helyzetben ezt a nyomást standard nyomásnak tekintjük, körülbelül 1 atmoszférának (101,3 kPa). Tiszta, jó minőségű kristályokra az olvadáspont pontos érték, míg adalékokkal vagy keveredésekkel kombinált anyagoknál az olvadáspont tartományban jelenik meg, és az olvadás kezdete és vége között szélesedik.

Az olvadáspont kötődik az olvadáshoz kapcsolódó entalpiához (olvadáshő): az esetleges tisztaság vagy hibrid összetétel befolyásolja az értéket. Impure anyagoknál az olvadáspont alacsonyabb lehet és szélesebb tartományban jelentkezik. A nyomásváltozás hatásait a Clapeyron összefüggés írja le, bár mindennapi gyakorlatban gyakran az 1 atm nyomáson mért értékre támaszkodunk.

Mérési módszerek: hagyományos kapilláris módszerrel kimutatható a kezdeti és teljes olvadáspont. Modern laborban differenciális scannoló kalorimetriával (DSC) vagy differenciális termikus analízissel (DTA) meghatározható az olvadáspont és az olvadási csúcs. Ipari minőségellenőrzésben gyakori a gyors kapilláris próba és a tisztaságbecslés.

Jelentőség: az olvadáspont alapvető az anyagazonosításban és a tisztaság felmérésében, továbbá fontos paraméter a termékfejlesztésben, a gyógyszeriparban, a polimerek és a fémek feldolgozásában. Példák: jég olvadáspontja 0 °C-on (1 atm), vas 1538 °C-on, nátrium-klorid 801 °C-on, szacharóz körül 186 °C-on.