kristályokra

A kristályok szilárd anyagok, amelyek atomjainak vagy ionjainak hosszú távú, rendezett rendje van, így kristályrácsot alkotnak. A rendeződés nagyobb léptékű geometriai mintázatot hoz létre, amely meghatározza a kristály külső formáját és tulajdonságait. A kristályosodás általában akkor következik be, amikor a részecskék energiaszintje és a környezeti feltételek úgy rendeződnek, hogy a rendezett szerkezet stabilizálódik: például olvadékból, oldatból vagy gázból történő növés során.

Összetétel szerint a kristályok lehetnek ásványi (természetes) kristályok és mesterségesen növesztett példányok. A földtudományok a kristályrendszereket is használják: köbös (kubikus), tetrad, ortorombos, monoklin, triclin, hexagonális és trigonal (rombohedrikus) rendszerekbe sorolják a rácsszerkezeteket.

Fizikai tulajdonságaik közé tartozik a keménység a Mohs-skálán, a sűrűség és tömeg, valamint optikai tulajdonságaik, például a fény útja és a birefringencia. A kristályok gyakran rendelkeznek egyedi kristályhabitussal vagy külső formával, amely a belső rendet tükrözi.

Természetes példák közé tartozik a kvarc, a halit, a fluorit és a gyémánt. A kristályok jelentősek geológiában és ásványtani tudásban, és számos technológiai alkalmazásban is fontosak: például félvezető szilíciumkristályokban, optikai elemekben és ékszeriparban. Szintetikus kristályokat ipari célokra is előállítanak.